Elképesztően sokan olvastátok a „Mégsem a gepárd lenne a világ leggyorsabb szárazföldi állata?” című cikkünket, amelyben szenteltünk egy bekezdést annak is, miért képesek ezek a macskafélék akár a 113 km/órás sebesség elérésére.

hirdetés

Ezen felbuzdulva úgy gondoltuk, értékelnétek azt is, ha bővebben is kifejtenénk, milyen tulajdonságainak és jellemzőinek köszönheti a gepárd ezt az az elképesztő gyorsaságot.

A gepárd a világ leggyorsabb szárazföldi állat

Ahogy a bevezetésben is említettük, a jelenlegi mérések szerint a gepárd akár 113 km/órás végsebességre is képes, amelyet azonban csak nagyon rövid távon, körülbelül 270 méteren tud tartani. Ezért van arra szüksége, hogy prédáját lesből közelítse meg, majd rejtekéből törjön ki sprintben. Ahhoz azonban, hogy ilyen elképesztő teljesítményre legyen képes, nagyon sok apró részletnek kell tökéletes harmóniát alkotnia.

Ezek az állatok nem csupán gyorsak, de hihetetlen gyorsulásra is képesek. A kutatók megállapították, hogy egyetlen lépés alatt akár 10 km/órával is tudják növelni a sebességüket, valamit 3 másodperc alatt képesek 0-ról 100-ra gyorsulni. Olyanok, akár egy versenyautó: a gepárd a szokásos macskafélékre jellemző testfelépítésének minden komponense a gyorsaságra van hangolva.

Az állatvilágban van egy érdekesség: míg sok kulcsfontosságú jellemző – például az erő, a végtaghossz, az élettartam vagy az agyméret – az állatok méretével nő, a maximális futási sebesség általában a közepes méretű állatoknál a legnagyobb. A leggyorsabb állatok tehát nem a nagy elefántok vagy a kicsi hangyák, hanem a közepes méretűek, mint például a gepárdok. A miért megértéséhez egy nemzetközi kutatócsoport fizikai modellt fejlesztett ki arról, hogyan szabják meg az izmok, az állatok univerzális motorjai, a szárazföldi állatok legnagyobb futási sebességét.

A tanulmány eredményei

A kutatócsoport eredményei szerint nem egyetlen határ van a maximális futási sebességre, ahogy korábban gondolták, hanem kettő: az izmok gyorsasága és az izmok összehúzódásának mértéke. Az állat elérhető maximális sebességét az határozza meg, amelyik határt először éri el – és ezt az állat mérete diktálja. A gepárdméretű állatok körülbelül 50 kg-os „fizikai optimális pontban” léteznek, ahol ez a két korlát egybeesik. Emiatt a leggyorsabbak ezek az állatok.

Az első határt, az úgynevezett „kinetikai energia kapacitás határát” az jellemzi, hogy a kisebb állatok izmait az összehúzódás sebessége korlátozza. Mivel a kicsi állatok a testsúlyukhoz képest nagy erőt termelnek, számukra a futás olyan, mintha alacsony fokozatban próbálnának gyorsítani egy lejtőn kerékpározás közben. A második határ, a „munkakapacitás határa”, amely azt jelzi, hogy a nagyobb állatok izmait mennyiben korlátozza, hogy mennyire tudnak összehúzódni. Mivel a nagy állatok nehezebbek, izmaik relatíve kevesebb erőt termelnek testsúlyukhoz képest, és a futás olyan, mintha magas fokozatban próbálnának gyorsítani egy emelkedőn. És pont ezek miatt vannak a közepes méretű állatok optimális helyzetben.

A mérésekhez és számoláshoz elkészített modell azt is jelezte a modern fajok adataival kombinálva, hogy a 40 tonnánál nehezebb szárazföldi állatok nem tudnának mozogni. A legnehezebb ma élő szárazföldi emlős az afrikai elefánt, amelynek súlya körülbelül 6,6 tonna, de egyes dinoszauruszok – például a patagotitan –, valószínűleg jóval nehezebbek voltak 40 tonnánál. A kutatók szerint ez azt mutatja, hogy óvatosan kell bánni az ősi állatok izomanatómiai becsléseivel, ha a nem kihalt fajok adataira alapozunk. A számítások ugyanis arra utalnak, hogy az óriások egyedi izomanatómiai felépítést alakíthattak ki, ami további vizsgálatot igényel.

Mi segíti a gepárdot még a fantasztikus gyorsaság elérésében?

1.) Hosszú farok

A 60–90 cm hosszú izmos farok a fej és a test hosszának felét teszi ki. Ellensúlyként működik, segít a nagy sebességű manőverezésben.

2.) Rugalmas gerinc

A rendkívül hosszú gerincoszlop hihetetlenül rugalmas, és amikor hajlik és kiegyenesedik, növeli a lépéshosszt.

3.) Nagy tüdő és széles orrlyukak

Ahhoz, hogy a keményen dolgozó izmok a lehető leggyorsabban kapjanak oxigént, az egész légzőrendszer megnagyobbodott, ahogy az orrlyukak is. Sprint közben a gepárd percenként 150-szer lélegzik, szemben a nyugalmi 60-nal.

4.) Karmok

A kapaszkodást csökkentett lábujjközök segítik, így a lábujjak szélesen szétterülnek, és a karmok hüvelyeinek hiánya miatt azok a szegecses futócipőkhöz hasonlóan kiállnak, még visszahúzva is. A gepárd karmai ugyanis a legtöbb macskafélével ellentétben csupán félig visszahúzhatóak.

5.) Hosszú lábak

Más macskafélékhez képest a gepárdok lábcsontjai megnyúltak. A sípcsont és a szárkapocs össze van nőve, hogy nagy sebességnél stabilitást biztosítson. Ez azonban hátrányos a mászásban.

A gepárdok könnyű testalkata és tompa karmaik nem tudják felvenni a versenyt más ragadozók, például oroszlánok vagy leopárdok erejével és agressziójával. Ha védekezniük kell – magukért védelméért vagy akár a zsákmány megtartásáért –, a harc helyett a menekülést választják. Ez csak az egyike a számtalan tényezőnek, ami megnehezíti a nőstény gepárdok életét, akik egyedül nevelik kölykeiket. A Serengeti sűrű ragadozópopulációja miatt a kölykök mindössze 10%-a éri el a felnőttkort.

hirdetés