Egy kínai–orosz együttműködés keretében igyekeznek a szibériai tigrist megmenteni a kihalástól. Utánajártunk, pontosan miként is zajlik a fajtamentés.

hirdetés

Világszerte jellemző az állatkertekre, hogy ha fogságban tartott nagymacskákat is szeretnének bemutatni, a szibériai tigriseket választják. Magyarországon is több park állandó lakói; a budapesti, nemrég friss gyermekáldásban részesült példányok mellett több vidéki városban is találunk belőlük. Nyíregyházán, Debrecenben, Veszprémben, Kecskeméten, Szegeden, Miskolcon és Gyöngyösön is élnek a faj képviselői, mivel kifejezetten igénytelenek a fogságban tartásra, és nincs szükségük melegházra a téli hónapokban.

A szibériai tigrisek száz éve a kihalás szélén állnak, ám lassan nő az állományuk a fajtamentésnek köszönhetően

Majdnem kipusztultak a szibériai tigrisek

A szibériai tigrisek populációja az 1930-as években érte el mélypontját, akkoriban alig több mint 50 vadon élő tigris maradt. Ennek oka nem csak az emberi terjeszkedésben keresendő; a tigrisek mancsát legendák övezik, állítólag a rákot is gyógyítja – emiatt az orvvadászok hosszú időn keresztül tizedelték a populációt. Bár felismerték a kihalás veszélyét, a fajtamentőknek nehéz dolguk volt, hiszen a geopolitikai körülmények ekkoriban nem voltak kedvezőek. A II. világháború hatásai, a császári Kína restaurációs kísérletei, a japán megszállás, majd az ország államformájának teljes átrendeződése sem kedvezett az ügynek. A Szovjetunió mindeközben több fronton is harcolt, így ezeknek a pompás állatoknak sokáig kellett várniuk arra, hogy ismét hathatós segítséget kapjanak az emberektől a fennmaradásukhoz. A faj jelenleg is szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján.

Évtizedek óta folyik a fajta megmentése érdekében a küzdelem

Már a háborút követően megkezdődtek az első programok a szibériai tigris megmentésének érdekében, az 1960-as évekre megnégyszereződött az állomány, 1996-ban Oroszországban 430 példányra becsülték a populációt. Vadon jelenleg körülbelül 500 példány élhet, azaz Kínában alig pár tucatnyian vannak. Mivel folyamatosan vándorolnak az országok között, ezért kiemelten fontos az együttműködés. Oroszország és Kína északkeleti régiója mellett a Koreai-félsziget északi része ad otthont a nagymacskáknak.

1986-ban megalakult a kínai Hejlungcsiang nagymacskatenyésztő központja, ez volt az első igazán nagy lépés ahhoz, hogy a nagymacskák száma a természetben is növekedni kezdjen.

hirdetés

Ismét összefogtak a fajtamentők a szibériai tigrisek érdekében

2024 tavaszán újabb akcióba kezdett a két ország, egy kínai–orosz közös kutatólaboratóriumot hoztak létre a szibériai tigrisek védelmével foglalkozó kínai Északkeleti Erdészeti Egyetemen. A laboratóriumot, amelyben mindkét fél részéről több mint 20 szakértő dolgozik a fajta megmentésén, a kínai Nemzeti Erdészeti és Gyepterületi Igazgatóság Macskakutató Központja és az Orosz Tudományos Akadémia A. N. Szevercov Ökológiai és Evolúciós Intézete közösen működteti.

A vadon élő példányok védelme mellett a fogságban történő szaporítás és felnevelés is kiemelt szerepet kap. Vizsgálják a faj képviselőinek táplálkozását, ökológiai jelentőségét is.