Az új rekord nem csupán önmagáért érdekes, segíthet a természetvédőknek abban, hogy jobban figyelembe vegyék a nagymacskák mozgását a vízi erőművek építése során.

hirdetés

A jaguár a faj történetének leghosszabb úszását jegyezheti, legalább 1,3 km-t tett meg a brazíliai Pantanalban, amely Dél-Amerika legnagyobb mocsaras-síksági területe. Elmondjuk, mit derítettek ki a kutatók az úszó jaguárról.

A jaguárok nagyon természetesen mozognak a vízben

Az úszó jaguár valószínűleg taktikai lépést tett

Egy kameracsapda rögzítette a felnőtt jaguárt, amely legkevesebb 1,3 km-t úszott, hogy elérjen egy szigetet a Serra da Mesa vízi erőmű tórendszerében. Az állatot először 2020-ban látták a szárazföldön, majd 4 évvel később a kamerák újra megörökítették (a bundamintázat alapján azonosították) egy erdős szigeten az előző helytől több mint 1 km-rel arrébb. A kutatók szerint a nagymacska kétféleképpen tehette meg az utat: vagy úszott körülbelül 1,1 km-t és megállt egy kis szigeten, majd tovább úszott, de az is előfordulhat, hogy a teljes távot, a körülbelül 2,4 km-t egyhuzamban tette meg. Akárhogy is legyen, az eddigi rekordtartó eredményénél megközelítőleg hatszor hosszabb a jelenleg rögzített táv.

Leonardo Silveira biológus és kollégái az eredményeiket – amelyek még nem estek át szakmai lektoráláson –, a bioRxiv szerveren tették közzé szeptember elején. „A sziget viszonylag kicsi. Tudomásunk szerint nincs ott bőséges zsákmány, ami különösen vonzó lenne” – magyarázza Silveira a New Scientistnek. Ennek következtében a kutatócsoport nem biztos benne, miért vállalta a jaguár ezt a nagy távot.

Úgy vélik, kapibaravadászatra indulhatott a nagymacska

Fernando Tortato, a Panthera természetvédelmi szervezet projektkoordinátora, aki nem vett részt a kutatásban, a Live Science-nek elmondta, hogy egy jaguár számára valószínűleg nem szokatlan egy ilyen távolságú úszás. A tudósok szerint ezek az állatok rendkívül jó úszók. „A jaguárok többsége az Amazonas-medencében él. A főbb folyók sok helyen jóval nagyobbak, mint 1,6 km, néhány helyen több mint tíz kilométeresek. Tudjuk, hogy a jaguárok nem tekintik a folyót akadálynak.” Tortato úgy véli, hogy a jaguár valószínűleg új területet keresett kapibaravadászathoz, ugyanis elég gyakran látni vízidisznókat ezeknél a mesterséges tavaknál.

Miért fontos a jelenlegi megfigyelés?

A tanulmány új kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogyan lehet a legjobban építeni az infrastruktúrát a faj védelme érdekében, amelynek populációja csökkenő, a Vörös Lista szerint jelenleg mérsékelten fenyegetett státuszban van. A jaguár által lakott tórendszer egyre gyakoribb élőhellyé válik, mivel a vízierőmű-fejlesztések elárasztják az erdőket, és szigetek hálózatát hozzák létre. A szerzők megjegyzik, hogy a tavak és más mesterséges akadályok talán nem olyan leküzdhetetlenek a jaguárok számára, mint korábban gondolták, ám a jövőre nézve olyan különböző tényezőkkel is számolniuk kell majd, mint például a hajóforgalom és a kis szigetek jelenléte, amelyek jelentősen befolyásolhatják az állatok átkelését a különböző vízfelületeken.

A vízben is hatékony vadászok, ahogy a szárazföldben

És bizony a jelenség nem csupán a jaguárokat érinti! Hogy maradjunk a nagymacskáknál, mi is beszámoltunk arról a két oroszlánról, amelyek a fajtól nagyon szokatlan módon megközelítőleg 1,5 km-t úsztak egy krokodilokkal teli csatornában egy nagyon is nyomós ügy érdekében, számos nehezítő körülménnyel terhelten. „Ezek a ritka események azt sugallják, hogy kedvező körülmények között (például meleg víz, alacsony áramlás, útba eső kis szigetek) a nagyobb nagymacskák időnként kihasználhatnak olyan vízi folyosókat, amelyek kezdetben leküzdhetetlennek tűnnek” – írják.

De ott vannak a Washington állam Salish-tengerénél élő pumák, amelyek nem úsznak a vízben, hanem a „szigetről szigetre ugrálás” módszerével hidalják át a nagyobb vízfelületeket. De tudomásunk van egy 2022-es tanulmányról is, amely egy GPS-szel ellátott pumát követett, aki valamivel több mint 1 km-t úszott.

A kutatók szerint a vízfelületek áthidalhatóságát befolyásoló tényezők megértése segíthet a természetvédelmi stratégiák kialakításában, valamint fontos lépés lehet kis szigetek elhelyezésében a vadon élő állatok támogatására a vízierőmű-projektek során.

hirdetés