Különleges macskák lakják az isztambuli Topkapı Palotát: felbecsülhetetlen értékeket őriztek évszázadokig

A szmokingmintás Şerbet – aki egyike a Topkapı Palotában élő macskáknak –, egyre népszerűbb az interneten megkapó külseje miatt. Az oszmán korban épült komplexum a 15. és 19. század között a szultánok fő rezidenciájaként szolgált, a macskák pedig évszázadok óta a palota életének szerves részei. Eredetileg azért tartották őket, hogy kordában tartsák a rágcsálókat, és megvédjék az értékes élelmiszerkészleteket valamint kéziratokat, a hagyomány részeként pedig ma is gondoskodik róluk a személyzet.

hirdetés

A közelmúlt beszámolói szerint Şerbet egy Mülayim nevű, hosszú ideig a palotában élő macska leszármazottja, folytatva azon macskalakók vérvonalát, amelynek tagjai szabadon járják az udvarokat, sőt még az oszmán korban épített és nemrég helyreállított macskaajtókat is használják. Ezek az állatok Isztambul jellegzetes kulturális elemeivé váltak, tükrözve azt a szélesebb helyi hagyományt, amelyben az utcai és történelmi helyszíneken élő macskákat védik, és a mindennapi élet természetes részeként fogadják el. A cikkből a Topkapı Palota macskái mellett megismerheted közelebbről a jellegzetes macskaajtót és az oszmánok állatok iránti mély tiszteletéről is olvashatsz.

Şerbet:

Topkapı Palota macskaajtaját évszázadok óta használják a cirmosok

Tavaly ősszel állították helyre eredeti tervek alapján az isztambuli Topkapı Palota háremének Karaağalar-negyedében nyíló macskaajtaját, amelyet még az oszmán korban építettek, hogy a palota macskái szabadon közlekedhessenek. Tulajdonképpen egy történelmi átjáróról van szó, amely hidat képez a jelen és a múlt között, valamint megmutatja, hogyan éltek és gondoskodtak az állataikról az oszmánok.

A császári hárem eredetileg a karaağák, vagyis a szultán és családja biztonságáért felelős tisztviselők lakóhelye volt, és tavalyig el volt zárva a kíváncsi szemek elől, azonban a 10 évig tartó felújítás után végre megnyílt a látogatók előtt. İlhan Kocaman, a Topkapı Palota osztályvezetője hangsúlyozta, hogy a háziállatok a palota életének szerves részét képezték, szabadon mozoghattak és a háremben éltek.

A palota állatai közül a macskák különösen kiemelkedtek. Az együttérzés és irgalom jeleként ezeket az állatokat befogadták a palotába, és engedték, hogy közel maradjanak az emberekhez. Az emberek maguk mellett tartották őket, a könnyebb közlekedés érdekében pedig egy külön macskaajtót helyeztek el a főajtó alatt. A Darüssaade aga a karaağák közül a legmagasabb rangot töltötte be, az ehhez az ajtóhoz kapcsolódó helyiségeket azonban alacsonyabb rangú tisztviselők használták a Darüssaade aga előtt. Mivel ők is hoztak magukkal háziállatokat, a macskák ezeket a helyiségeket is használták.

Kocaman elmondta, hogy történelmi feljegyzések és miniatúrák is bizonyítják: a háziállatok az oszmán társadalmi élet részét képezték. „A második udvarban gazellák számára készült itatóvályúk találhatók. Tudjuk, hogy a háziállatok mellett más állatokat is tartottak itt; őseink kiépítették számukra a szükséges infrastruktúrát, és ezek a területek ma már látogathatók.”

A macskaajtó használat közben:

A macskák „a történelem csendes szemtanúi”

A Topkapı Palotában már a felépítés óta élnek macskák, amelyet nem csupán a törökök állatok iránti mély szeretete magyaráz, hanem a macskák oszmán és iszlám kultúrában betöltött különleges szerepe is. A palota macskáinak egyik legfontosabb szerepe hajdanán az volt, hogy megvédjék a felbecsülhetetlen értékű kéziratokat és könyveket a rágcsálóktól. Az Enderun Könyvtár valódi kincsesbánya volt, tele ritka művekkel, császári rendeletekkel és értékes térképekkel. Ezek a négylábú őrök szabadon jártak az archívumokban és könyvtárakban, kordában tartva a rágcsálópopulációkat. Hála nekik, számos felbecsülhetetlen történelmi dokumentum és kézirat nagyrészt megmaradt napjainkig.

Kumru:

A praktikus szolgálataik mellett számos történelmi feljegyzés és palotai beszámoló rávilágít arra, hogy sok oszmán szultán különleges érdeklődést és szeretetet tanúsított a macskák iránt. A macskák független és kecses természete vonzotta a szultánok és a dinasztia tagjainak figyelmét a palota merev hierarchiájában. Abdülhamid szultán macskaszeretete jól ismert, állítólag számos macskát gondozott maga is. Így bátran kijelenthetjük, hogy a palotában élő cicák nem csupán kártevőirtók voltak, hanem társak és barátok is.

Az Oszmán Birodalom megszűnése és a Topkapı Palota múzeummá alakítása után az ott élő populációt továbbra is védik és gondozzák, akár egy örökséget. Ma a palotai adminisztráció, a személyzet és az állatbarátok együttműködve biztosítják a négylábú lakók jóllétét a rendszeres etetésen, vízellátáson és állatorvosi ellenőrzésen keresztül.

A palotába látogatók szinte bárhol találkozhatnak macskákkal az épületekben. Bár hivatalos nevük nincs, néhányan kifejezetten népszerűek a múzeumi személyzet és a gyakori látogatók körében, így név szerint ismerjük a Pashát, vörös macskát, a cirmos bölcs öreget, aki a Müverrih, vagyis a Történész megszólításra hallgat, vagy éppen a fekete-fehér Şerbetet, akinek már a nagymamáját is becézték, méghozzá Mülayim néven.

hirdetés