Sir Isaac Newton kiemelkedő, a tudomány számos területén jártas tudós volt, akinek munkássága a mai napig meghatározó. Ám néha-néha felröppen a hír, hogy a macskaajtó feltalálása is az ő nevéhez fűződik – ennek igazságtartalma viszont erősen vitatott.

hirdetés

A macskák már többezer éve az emberek körül sertepertélnek – eredetileg inkább egymás mellett, mint együtt élt a két faj, ám ezek a bajszos teremtmények ma már a kanapé (sőt, gyakran a ház) urai. Sok cicának megadatik a lehetőség, hogy szabad kijárása legyen, illetve kötöttségek nélkül, bármikor bemehessen a lakásba – így mára egészen elterjedtté váltak a macskaajtók. Ezek viszont nem a 20-21. század vívmányai, történetük legalább Newton idejéig, sőt, sokak szerint jóval korábbra vezethető vissza – valószínűleg a régmúlt emberei se szívesen álldogáltak az ajtóban arra várva, hogy macskájuk nagy kegyesen eldöntse, melyik irányba is akar menni.

Newton és a macskaajtó története

Egészen elterjedt anekdota, hogy Newton (1642-1727) találta fel a macskaajtót, és bár ez városi legenda rendelkezik valamennyi valóságalappal, mégiscsak alapvetően megcáfolható. De kezdjük az elején! A történet szerint a tudós megelégelte, hogy macskája folyton a legrosszabb időpontokat választotta arra, hogy bebocsátást kérjen a szobába (vagy csak kérdés nélkül benyisson), így több fényre érzékeny kísérletet tönkre téve. Newton erre azt a megoldást találta ki, hogy két lyukat vágott dolgozószobájának ajtajába, ezeket pedig egy-egy anyagdarabbal letakarta – így kisebb és nagyobb macskájának is szabad bejárást biztosítva. Ez a kedves kis történet több mint valószínű, hogy nem igaz. Bár valóban volt két lyuk a férfi dolgozószobájának ajtaján, a szívmelengető macskás sztori csak Newton halála után körülbelül 70 évvel kezdett el terjedni.

Már a Canterbury mesékben is megjelenik

A Canterbury mesék egy 24 verses elbeszélésből álló kötet Geoffrey Chaucer tollából, a 14. századból. A molnár meséje című történetben jelenik meg a macskaajtó – ezen keresztül próbál belesni egy szobába az egyik szolgáló. A 14. században, egészen pontosan 1326-ban épült az Oxfordi Egyetem Oriel Kollégiuma is, és érdekes módon itt is van egy macskaajtó – hogy ez eredetileg is ott volt-e, vagy csak később egészítették ki vele az épületet, arról nincs túl sok konkrét információ. Az ajtó fölötti római számok alapján meglehet, hogy 2004-ben került oda, de akár a macskaajtó felújításának dátumára is vonatkozhat az évszám. Azt viszont biztosan lehet tudni róla, hogy egy korábbi kollégiumi főnök („provost”) macskájának készült.

Lehet, hogy nem a legrégebbi, de legalább jól dokumentált

Bár pontosan nem tudni, hogy mikor ötlött fel először az emberek fejében a macskaajtó ötlete, annyi bizonyos, hogy nem egy modern gondolat. A legrégebbi, dokumentált macskaajtó egy 11. századi angol katedrális asztronómiai óratornyába vezető ajtóban található. Az exeteri székesegyház ezen részének megépítését valamikor a 12. század elején kezdték el. Érdekesség, hogy a katedrális feljegyzései nem csak arról adnak viszonylag pontos információt, hogy mikor került az ajtóba a macskaajtó, hanem arra is kitérnek, hogy a szorgos rágcsálóirtók fizetséget is kaptak a munkájukért.

Visszatérve a macskaajtóra: a lyukat Cotton püspök érkezése után vágták bele az óratorony ajtajába. A 16. század végén (pontosabban valamikor 1598 és 1621 között) az egyházi méltóság megrendelésére készítették a bejáratot, hogy „macskája bejárást nyerjen és megszabadulhasson a kártevőktől, amelyeket az óraszerkezet vonzott, mivel azt állati zsírral kenték” – magyarázta Diane Walker, az exeteri katedrális történésze az RNZ hírportálnak.

hirdetés