Egy vörös cica lett a Rómeó és Júlia sztárja (videó)

Állítsd be, hogy a We love Catz az elsők között legyen a Google-találatokban!

A Rómeó és Júlia balettelőadás tragikus fináléját egy vörös macska zavarta meg.

hirdetés

A törökországi előadás során a macska csak úgy besétált a színpadra és a lehető legtermészetesebb módon vonódott be a történésekbe. Az sem zavarta, hogy több százan nézik és reflektorok szegeződnek rá.

Macska a Rómeó és Júliában

Shakespeare eredeti darabjának harmadik felvonásában – amelyen Prokofjev balettje alapul – Rómeó így kiált fel:

„Ez gyötretés, nem irgalom: a menny ott,

Hol Júlia, és minden macska, eb,

A kis egér, minden silány teremtmény.

A mennybe van itt és őt nézheti…”

Talán egy különösen kreatív rendezésben éppen ennél a jelenetnél jelenne meg egy gondosan betanított macska, az előadáson feltűnt cicának azonban más elképzelései voltak. Komolyan próbára tette a vörös jószág mindkét balett-táncos önuralmát, ugyanis nem pusztán a személye okozott galibát, de az időzítése is igazán zavarba ejtő volt.

Éppen akkor kapcsolódott be ugyanis, amikor a címszereplők elhunynak, vagyis a történet tetőpontján. A macskát láthatólag kevéssé érintette meg a katartikus jelenet, ugyanis miután kissé megmancsozta és megharapdálta Rómeót, kényelmesen leheveredett mellé, végig tartva a testkontaktust. A Rómeót alakító művész azonban a történések ellenére is higgadt tudott maradni, egy arcizma sem rezdült – valódi profi!

De Júliát sem kellett félteni! Egy rögtönzött mozdulattal megragadta Rómeó lábát és elhúzta a macskától, majd folytatta a gyászolást. A vörös betolakodó ekkor mérlegelte a lehetőségeit, és még látható a felvételen, hogy felugrik az asztalra.

Egyelőre sem a balett-társulat, sem az izmiri színház vezetősége nem adott ki közleményt a történtekkel kapcsolatban.

Epheszosz romjainál

Törökországban a macskák egészen máshogy élnek

Törökországban, különösen Isztambulban, a macskák ma is szinte a város teljes jogú lakóinak számítanak. Az utcákon, parkokban, kávézók teraszain, sőt még egyes mecsetek környékén is szabadon élnek, miközben a helyiek rendszeresen etetik és gondozzák őket.

A cirmosok tisztelete több évszázados hagyományra vezethető vissza. Már a Bizánci Birodalom idején is fontos szerepet játszottak a rágcsálók távol tartásában a kikötőkben, raktárakban és gabonatárolókban. Az Oszmán Birodalomban különösen megbecsülték őket, mert megvédték az élelmiszerkészleteket és az értékes kéziratokat a patkányoktól. A macskák iránti szeretetet az iszlám vallási hagyománya is erősítette, amely tiszta állatnak tekinti őket. A hagyomány szerint Mohamed próféta is kedvelte őket, ezért a velük való kíméletes bánásmód erénynek számít ma is.

Isztambuli bazári macska

Az oszmán korban léteztek olyan jótékonysági alapítványok is, amelyek utcai állatok etetéséről gondoskodtak. A történészek feljegyzései szerint már a 16. században működtek Isztambul környékén macskakertek és olyan helyek, ahol a kóbor állatokat ápolták. Ennek a szemléletnek a nyomai ma is láthatók: az utcákon gyakran találni macskaházakat, itatókat és etetőállomásokat. Sok török ember úgy tekint rájuk, mint a város közösségi kedvenceire, akik senkihez sem tartoznak, mégis mindenki felelősséget érez irántuk. Emiatt talán nem is csoda, hogy ez a vörös macska úgy érezte, joga van ott lenni az előadás legfontosabb pillanataiban.

hirdetés