Meglátogattuk a törökországi macskákat: ez történt velük másfél év alatt
Közzétéve: 2025. 12. 12. 13:06 -
- Fotók: welovecatz.hu • 3 perc olvasás
Nincs abban semmi meglepő, hogy egy macskabarátot elvarázsolnak Törökország barátságos bajszosai. Velünk sem történt ez másképp: mikor tavaly először jártunk Isztambulban, azonnal a szívünkbe zártuk a helyi macskanépet. Idén novemberben visszatértünk, és természetesen az ismerős cicákról sem feledkeztünk meg.
hirdetés
A török várost méltán nevezik a macskák városának is, tekintve, hogy jelentős létszámú macskapopulációval büszkélkedhet. Ezek az állatok az utcán élnek, de helyzetük mégsem azonos a hazai kóbor, gazdátlan macskákéval, tekintve, hogy mintegy a folklór részeként, a helyiek és a turisták is gondoskodnak róluk. Ennek hála rengeteg köztük a jó húsban lévő (mondjuk ki, még túlsúlyos is akad) egyed, dús, csillogó bundával, csillogó szemekkel.
Ha megölsz egy macskát, építened kell egy mecsetet, hogy Isten megbocsásson!
– tartja a török mondás, ami jól tükrözi, miként tekintenek doromboló kedvenceinkre a helyiek.
Természetesen nem tagadjuk el, hogy nem mindegyikőjük van kifogástalan állapotban, akadnak köztük viharvertebb példányok is, de általánosságban azt mondhatjuk, az emberek és a macskák megtanultak együtt élni, és a lakosság valóban rendszeresen ellátja az ott élő cicákat mind élelemmel és vízzel, mind szálláshellyel. A helyi önkormányzat pedig ivartalanítási programmal igyekszik kordában tartani a létszámukat.
Ibişt már hiába kerestük
Legutóbbi látogatásunkkor számos névtelen, de több nevezetes macskával is sikerült megismerkednünk. Utóbbiak közül Ibiş volt az egyik, akit azóta is emlegettünk.
A cirmos egy kávézó kabalája volt, s miképp a pincértől megtudtuk, igazán híres macska volt a környéken és az oda látogatók körében is. Sajnos már csak múlt időben írhatunk róla, ugyanis ezúttal már nem ő fogadott minket: kiderült, hogy egy ideje nyoma veszett. Bízunk benne, hogy csak máshová tette át a székhelyét a kandúr!
A Gülhane parkban szintén sikerült egy ismerős pofiba botlanunk, legalábbis azt hittük a fekete macska láttán – ám hamar szembe tűnt, hogy ennek a példánynak nincs lecsippentve a füle vége, ami az ivartalanítást jelzi. Ennek ellenére ő sem volt kevésbé barátságos, mint régi cimboránk.
Áthajózva az ázsiai oldalra, ismét trikolor cica várta az érkezésünket, pont mint első alkalommal. Ezúttal azonban ügyeltünk rá, hogy a nagy örömködésben nehogy ránk zárják a kikötő kapuját, mint korábban történt.
Macskák a kirakatban, az árusok mellett és az árukon
Rengeteg új arc is megörvendeztetett minket az isztambuli hétvége során, köztük több igen meglepő helyen bukkant fel: láttunk macskát kirakatokban aludni (tipikus törökországi jelenség), ahogy az árusok mellett is mondhatni kötelező elem volt egy vagy több cica.
De egyesek olyan messzire mentek, hogy a kínált portékára telepedtek rá, sok derültségre adva okot.
Egy kedves, fiatal cirmos macska pedig az idegenvezető szerepét is magára vállalta, és lelkesen vezetett minket körbe a Yedikule, a híres-hírhedt Héttorony falai között.
Az okos tekintetű cica időnként meg-megállt, hátrapillantott, hogy követjük-e, és természetesen néha megpihent, bevárva, hogy kinézelődjük magunkat.
hirdetés
Kövess minket!
facebook instagram
Szénási Szimonetta
Kapcsolódó cikkek
