Oroszlánfalka költözött a tengerpartra: képek a tengeri oroszlánokról

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a WeloveCatz!

Az egykoron a Namib-sivatagban élő oroszlánfalka még 2017-ben döntött úgy, hogy élelmiszerhiány miatt elhagyja a homokdűnéket, és az Atlanti-óceán felé veszi az irányt.

hirdetés

Griet Van Malderen fantasztikus képen örökítette meg a tengerparti oroszlánfalka egyik tagját, Gammát, amit alább láthattok is. A nagymacskák úttörő módon alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez.

Hogy kerültek oroszlánok a tengerpartra?

A Csontváz-parton mindössze 12 sivatagi oroszlán él, az összesen mintegy 80 egyedből álló populációból. Ezek az oroszlánok az aszályos Namib-sivatagból költöztek az Atlanti-óceán partjára élelem után kutatva. 2017-ben drasztikusan megváltoztatták a viselkedésüket és az étrendjüket egy hatalmas aszály után, amely kipusztította szokásos prédaállataikat, a struccokat, nyársas antilopokat és vándorantilopokat – és úgy tűnik sikerrel jártak.

A fentebb látható felvétel nagy elismerést kapott idén a Wildlife Photographer of the Year (Az év természetfotósa) versenyen. Van Grieten napokon át várta a megfelelő pillanatot, az autójából figyelte meg a zsákmánya (egy fóka) felett őrködő Gammát, akit mindent összevetve már három éve követ nyomon rendszeresen.

„A fotó megmutatja, mennyire ellenállóak ezek az állatok, hogyan képesek megváltoztatni az élőhelyüket a túlélésért. Ezek az oroszlánok kemények. Az élet a túlélésről szól, minden nap küzdelem” – mondja Van Malderen, aki azt is hozzátette, hogy Gamma egy éjszaka alatt akár 40 fókát is képes megölni. A fotó azért is jelentős, mert az oroszlánlány első napján készült, amikor egyedül járt a parton.

Gamma az első generáció tagja, amely már a Csontváz-parton nőtt fel – mondja Philip Stander természetvédelmi szakértő, aki 1980 óta követi a Namib-sivatag oroszlánjait. Elmondása szerint ezek a nagymacskák az 1980-as években még éltek a Csontváz-part mentén, de az aszály és a farmerekkel való konfliktus miatt visszahúzódtak a sivatagba, és a populáció nagy része kipusztult. Több mint 30 évvel később azonban úgy tűnik, „visszataláltak a partra”.

Sivatagi oroszlánból tengerparti oroszlán

Stander megjegyezte, hogy ezek az állatok a legbarátságtalanabb terephez alkalmazkodtak, amit csak el lehet képzelni – hatalmas homokdűnék tengeréhez, növényzet nélkül. „A sivatagi oroszlánok hihetetlenül különlegesek. Bármely más oroszlánfajnál nagyobb területet járnak be. Szuper fittek, igazi atléták.” Egy sivatagi oroszlán átlagosan 12 000 négyzetkilométeres területen mozog, míg a Serengetiben élő oroszlánok jellemzően csak körülbelül 100 négyzetkilométeren. A víz nélküli életmódhoz is alkalmazkodtak, a legtöbb folyadékot a zsákmányuk húsából nyerik. Sokkal kisebb csoportokban élnek, mint a szavannaiak – általában ott, ahol több a zsákmány, nagyobb falkák alakulnak, és kisebb a területük. Itt viszont hatalmas távolságokat járnak be kis csoportokban, hogy elég élelemhez jussanak. Egész nap mozgásban vannak, nem heverésznek úgy, mint a szavannán élő rokonaik, folyton élelem után kutatnak, amely a fotózásukat is nehézkessé teszi.

A szakértő megjegyezte azt is, hogy ezeknek az állatoknak generációról generációra változik a viselkedésük. Míg a 30 éve megfigyelt nőstény zsiráfokra specializálódott, addig a mostaniak a part menti fókákra kezdtek el vadászni. Standler szerint bátran nevezhetjük őket „tengeri oroszlánoknak” is, ugyanis megtanulták megérteni az óceáni ökoszisztémát, és képesek az onnan származó táplálékot fogyasztani. Legnagyobb arányban fókát, flamingót és kormoránt zsákmányolnak.

„Bár kis populációról van szó, reméljük, hogy az óceáni tudás birtokában újra megerősödhetnek – de meg kell őket védenünk” – emeli ki a kutató. Ez azt jelenti, hogy minimalizálni kell az emberekkel való konfliktust a Csontváz-part mentén. Az oroszlánőrök például tűzijátékot használnak, hogy elijesszék az állatokat, ha túl közel kerülnek a településekhez, és virtuális kerítést is létrehoztak, amely riasztást küld, ha egy oroszlán átlépi, így védve a lakosokat és a turistákat.

A természetfotózás is kulcsszerepet játszik a fajok védelmében. Van Malderen szerint munkájának fő célja, hogy előmozdítsa a fotózott állatok védelmét. „A képeim kiemelik az állatok szépségét, de sebezhetőségét is. Az ellenálló képességük mindannyiunknak példát mutat: változni, alkalmazkodni, és cselekedni, mielőtt túl késő lenne” – mondja.

hirdetés