A macskagazdik tábora világszerte nő, sokan pedig családtagként, sőt, „szőrös gyerekként” tekintenek kedvencükre. Bár a cicák képesek a mély kötődésre és a szeretet kimutatására, a tudományt régóta foglalkoztatja a kérdés: vajon pszichológiai értelemben is úgy tekintenek ránk, mint védelmező bázisra?

hirdetés

A lincolni Egyetem kutatói az Ainsworth-féle idegen helyzet teszt (SST) segítségével próbáltak pontot tenni a macskás vita végére. Habár a teszt alapján a kutyák és gyerekek biztonságosan kötődnek gondozóikhoz, szüleikhez, a macskákra adaptált vizsgálatok - a módszertani hibáit kiküszöbölése után - megkérdőjelezik, hogy ez a fajta kötődés a macska-gazda kapcsolatra is jellemző lenne.

A biztonságos kötődés megkérdőjelezhető a macskák esetében

A kísérlet: Mi történik az ismeretlenben?

A kutatás során 20 macska-gazda párost vizsgáltak egy számukra teljesen idegen környezetben. A teszt lényege a szeparáció és az újraegyesülés volt: a macskát hol a gazdájával, hol egy idegennel, hol teljesen egyedül hagyták a szobában. A szakemberek azt figyelték, hogy a macska keresi-e a gazda közelségét, mellette felszabadultabban játszik-e, vagy mutatja-e a stressz jeleit, ha a gazdi távozik.

A nyávogás nem mindig a hiány jele

Bár a macskák hangosabban nyávogtak, amikor a gazdájuk hagyta el a szobát, a kutatók szerint ez nem a biztonságérzet elvesztésének, hanem sokkal inkább a frusztrációnak vagy a tanult válasznak köszönhető. Érdekes módon a macskák nem mutattak több felfedezőkedvet vagy játékosságot a gazdájuk jelenlétében, mint az idegenében.

A biztonságos kötődés egyik alapköve, hogy a „gondozó” jelenléte megnyugtatja az alanyt a veszélyes környezetben. A macskák esetében azonban ez a hatás elmaradt, hiszen ők a saját lábukon álltak, és autonóm módon kezelték az ismeretlen helyzetet.

A macskák meglehetősen autonómok, még társas kapcsolataikban is

Az eredmények összhangban vannak azzal a nézettel, hogy a felnőtt macskák jellemzően meglehetősen autonómok, még társas kapcsolataikban is, és nem feltétlenül függenek másoktól a biztonságérzetük tekintetében. Megállapítható, hogy alternatív módszereket kell kidolgozni a macska-gazda kapcsolat pszichológiai jellemzőinek meghatározására.

A kísérlet főbb megállapításai

• Közelségkeresés: A dörgölőzés (jelölés) nem kötődést, hanem az ismeretlen környezet miatti szorongás csökkentését szolgálja.
• Biztonságos bázis: Nincs bizonyíték arra, hogy a gazda jelenléte növelné a macskák aktivitását vagy biztonságérzetét, így a passzivitás náluk inkább stresszre utal.
• Szeparációs distressz: A gazda távozásakor hallható nyávogás nem a biztonság hiányát, hanem inkább a megszokott pozitív élmények (pl. etetés) elmaradása miatti frusztrációt jelzi.

Ezért más a macska, mint a kutya

A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy a házi macskák a kutyákkal ellentétben nem lettek szelektíven arra tenyésztve, hogy szoros érzelmi függőségben éljenek az emberrel. Az ebek társas rendszere a falkára és az együttműködésre épül, míg a macska őse magányos vadász volt. Ez a genetikai örökség ma is él, hiszen a macska számára a gazda egy preferált szociális partner, egy barát, akivel jó dörgölőzni, de nem egy „életmentő öv”, aki nélkül ne tudna boldogulni. Bár egyes macskák mutathatnak szeparációs szorongást, ami a kutyákéhoz vagy gyermekekéhez hasonló kötődésre utalhat, a kutatások szerint ez a kötelék mégis eltérő jellegű.

Cicagazdik, ez a felismerés azonban ne szomorítson el titeket! Az, hogy bársonytalpú barátotok nem függ tőletek biztonságérzete tekintetében, valójában a legnagyobb bók. Hiszen ez azt jelenti, hogy a macska nem kényszerből vagy kiszolgáltatottságból van mellettetek, hanem mert titeket választ. A köztetek lévő kapcsolat nem a függőségen, hanem az autonómián alapszik.

hirdetés