Kutatások szerint a macskák is lehetnek „pszichopaták": valóban így lenne?

Elsőre talán ijesztően hangzik, azonban a tudomány szerint sok macska viselkedése valóban mutat „pszichopata” jegyeket. Valóban így lehet?

hirdetés

Ha valaha is tűnődtél már azon, miért ugrik rád játék közben a cirmosod, miért les rád a sarok mögül, vagy miért viselkedik úgy, mintha az ő uralma alatt lenne a lakás és mindenki más is, akkor tudd, hogy ezzel nem vagy egyedül. Egy tudományos kutatás szerint ezek a különös, néha meglepő viselkedések nem egyszerűen rossz szokások, hanem a macskák ősi ösztöneinek maradványai. A szakemberek ráadásul egy olyan tesztet is kidolgoztak, mellyel felmérhető, mennyire „pszichopata” egy bársonytalpú.

A macskák meglepő viselkedései az ősi ösztönök maradványainak tekinthetők

Doromboló barátaink sötét oldala

Ha a pszichopátiát emberi oldalról közelítjük meg, elmondhatjuk, hogy a pszichopaták képesek kötődni és „szeretni”, de ez a szeretet többnyire feltételes, önérdeken alapul, és nem jár mély empátiával vagy önfeláldozással. Az érzelmi felelősség, együttérzés és bűntudat általában hiányzik vagy nagyon gyenge náluk.

A macskás kutatást az angliai Liverpooli Egyetemen és a Liverpool John Moores Egyetemen végző macskatartó kutatók készítették és a macskák merészségét, gátlástalanságát, valamint más állatokkal és emberekkel szembeni barátságtalanságát vizsgálták. Ezek a tulajdonságok tagadhatatlanul a túlélés szempontjából kifejezetten hasznosak voltak és ma is azok, így egy percig sem tekinthetünk megvetően kedvenceinkre.

Valószínű, hogy minden macskában van valamennyi pszichopátia, hiszen ez egykor segítette az őseiket az erőforrások megszerzésében – például az élelemhez, a területhez vagy a párzási lehetőségekhez való hozzáférésben.

– mondta Rebecca Evans vezető kutató.

Teszt is létezik a macskapszichopátia mérésére

Ha valaha eltűnődtél már azon, hogy bundásod miért kísér mindenhová, tán még a fürdőszobába is, ezzel sem vagy egyedül. Három kutatás során, több mint 2000 macskatartó bevonásával, a tudósok kifejlesztették azt 46 kérdéses Cat Triarchic Plus tesztet, mellyel felmérhető, hogy a cicus hol helyezkedik el a „pszichopátia skálán”.

Íme néhány, talán kissé ijesztő példa a teszt állításai közül, melyek új megvilágításba helyezhetik a macskatartást:

• A macskám dorombol, miközben embereket vagy állatokat támad.
• Dominál felettem, vagyis üldöz, rám támad.
• Uralja a közös tereket, vagyis elzavar mindenkit a szobából vagy a bútorokról.
• Elbújik, majd váratlanul ráugrik emberekre vagy állatokra az ajtók mögül, sarkokból, vagy a konyhapultról.
• Nagyon túlpörög, koordinálatlanná válik.
• Inkább gyötri a zsákmányát, ahelyett hogy azonnal megölné.

A gazdik minden állításnál jelölhetik, mennyire igaz a cicájukra: egyáltalán nem (1 pont), kicsit (2 pont), közepesen (3 pont), nagyon (4 pont) vagy teljes mértékben (5 pont). Lehetőség van „irreleváns” opciót is választani. A pontozás végén a teszt segítségével kiszámítható öt összetevő: merészség, gátlástalanság, rosszindulat, szocializáció hiánya és emberi társaság hiánya, valamint az összesített tesztérték.

Ahogyan mi gondolkodunk a témáról

Míg a fentiek tagadhatatlanul érdekes módon közelítik meg a macskák jellemét és viselkedését, mi egészen máshogy látjuk a dolgot. Nagyon fontos leszögezni, hogy bár egyes állatfajoknál felfedezhetünk olyan viselkedésmintákat (például alacsony félelemérzet, fokozott agresszió, impulzivitás vagy gyenge szociális kötődés), amelyek az emberi pszichopátiához lehetnek hasonlóak, nem beszélhetünk az állatok esetében pszichopatákról klinikai értelemben. Náluk nincs erkölcsi tudat, bűntudat vagy szándékos manipuláció úgy, mint az embereknél. Inkább arról van szó, hogy az idegrendszeri és viselkedési mintázatok egy része evolúciósan adaptív stratégia lehet bizonyos környezetekben. Egyszerűen fogalmazva a viselkedésmintáik a túlélésre, a fajfenntartásra vannak huzalozva, hiszen állatok.

Nem célunk a kutatók munkáját degradálni, mi egyszerű újságíróként képviseljük jelen helyzetben a szerintünk helyes álláspontot. Meglepő ugyanis, hogy ilyen felütéssel és konklúzióval születnek kutatások, amelyek könnyen félrevezethetnek másokat és egy állatfaj rossz hírét kelthetik indokolatlanul. Meglepő, hogy mindenáron emberi állapotokkal és tulajdonságokkal akarjuk magyarázni a macskák ösztönös vagy tanult viselkedését, ami csupán egy újabb zsákutcája az antropomorfizálásnak.

Addig, ameddig nem bizonyított tény, hogy az állatok esetében is beszélhetünk például pszichopatizmusról, nagyon veszélyes lehet ilyen kijelentésekkel dobálózni. Például a tesztben szereplő viselkedésminták származhatnak nevelési problémákból, traumából, transzgenerációs traumából vagy lehet egyszerűen tanult viselkedés is. A cím miatt valószínűleg sokan kattintottatok, ahogy a kutatásnak is nagy volt a visszhangja. Mi pedig felelősnek éreztük magunkat, hogy ebben a kérdésben a narratívát is a helyére tegyük, amennyire lehetséges.

hirdetés