Elmagányosodó társadalmunkban egyre fontosabb szerepet kapnak a macskák

A macskák ma már nemcsak kedvencek: sokak számára érzelmi támaszt és társas kapcsolatot is jelentenek, kiváltképp az elmagányosodó társadalmakban.

hirdetés

A 21. századi élet tele van kettősségekkel: egyfelől talán a valaha volt legkényelmesebb és legegyszerűbb élet lehetősége rejlik benne, tele opciókkal és innovációkkal. Másfelől viszont a modern világnak is megvannak a maga kihívásai, mind környezeti, mind társadalmi, mind pedig gazdasági szempontból, közösségi és egyéni szinten is. A COVID-19 óta központi témává vált a magány kérdése – bár kétségtelen, hogy már ezelőtt is jelentős kutatási téma volt és egy átlagember mindennapjaiban is megjelent –, hiszen a járvány és az ahhoz kapcsolódó korlátozások negatív hatással voltak az emberek jóllétére és társas kapcsolataira. Ennek ellenére érdemes megemlíteni, hogy a társadalom elmagányosodása nem itt kezdődött. Bár a rendszerszintű problémát egy-egy kedves cicus valószínűleg nem tudja megoldani, egyre több kutatásban kitérnek arra, hogy az egyén szintjén milyen jelentős szerepe van a magánnyal való megküzdésben a házi kedvenceknek.

Magányjárvány van a világon

Az utóbbi időben egészen mélyen elmerültem a magány szakirodalmában, ugyanis ezzel kapcsolatban írom a szakdolgozatomat is. Mióta elkezdtem foglalkozni a témával, több olyan felméréssel is találkoztam, amelyek egészen negatív képet festenek a jelenkori helyzetről. Csakhogy példákat is hozzak a probléma mértékére, a WHO adatai szerint a világon minden hatodik ember magányos – a szervezet 2023-ban „globális közegészségügyi problémának” titulálta a magányt. Egy 2024-es felmérés szerint (amelyben Magyarország is részt vett) pedig az európaiak 52%-a magányosnak érzi magát.

Úgy terjed a magány, mint a pestis. Ez korunk népbetegsége, ami elpusztít bennünket, végső soron rosszabb, mint az alkohol vagy a cigaretta. A kapcsolati tőke egy hosszú távú befektetés lenne, amelyet egy életen át ápolni, alakítani kellene, nem olyan, mint az anyagi tőke, ami napról napra változhat. Sokan szinte bele se kezdenek a szociális hálójuk kiépítésébe, ami rendkívül veszélyes

– idézi az Index újságírója, Holló Bettina a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat Szociológiai Intézetének tudományos tanácsadóját, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének igazgatóját, Dávid Beáta szociológust.

Hogy pontosan mi a jelentkori helyzet oka és hogy mégis hogyan jutottunk el idáig, arra számos elképzelés született, amelyeket most nem fejtenék ki részletesen. Említés szintjén viszont elmondható, hogy vannak, akik az urbanizációt, az individualista szemléletmódot, a demográfiai átmenetet, vagy éppen az internet és a közösségi média térnyerését hibáztatják. Tanulmányaim alapján úgy gondolom, hogy ez egy összetett jelenség, és bár lehet ujjal mutogatni az okokra – sőt, intervenciós és prevenciós szempontból fontos, hogy legyenek elképzeléseink a kiváltó okokkal kapcsolatban – minden bizonnyal több tényező együttes hatását figyelhetjük meg, így társadalmi szinten is érzékelhető hatást csak rendszerszintű változásokkal érhetünk el. Ám mint magánszemély, számos lehetőségünk van saját magányunk enyhítésére – sokan pedig pont ezért választanak négylábú társat maguk mellé.

Ezt támasztja alá egy 2023-ban publikált felmérés, amelyben 843 magyar válaszadó vett részt. A megkérdezettek 38,4%-a tart macskát, a macskatartók 57,7%-a pedig családtagnak tekinti kedvencét. A téma szempontjából érdekes adatnak tartom, hogy 12,3%-uk a magány elleni társként tart macskát.

A macskák még ebben is segíthetnek

A Toulouse-i Állatorvosi Egyetemen a kutyákhoz és macskákhoz való kötődést és ennek hatásait mérték egy úgynevezett Lexington Attachment to Pets Scale (LAPS) mérőeszköz segítségével, az eredményeket pedig 2024-ben publikálták. A 23 tételes kérdőív három területen méri a kisállathoz való kötődést:

• általános kötődés,
• emberek helyettesítése,
• és állatjogok/állatjólét.

A skála 0 és 69 közötti kötődési pontszámmal tükrözi az erősebb vagy gyengébb kötődést a gazdi és kedvence között. A kutatásban résztvevő kutyatulajdonosok 58,5-ös átlagpontszámot értek el, a macskatulajdonosok átlagpontszáma pedig 52 lett. Ezeket az értékeket természetesen több tényező is befolyásolja, mint például a nem, vagy éppen a családi állapot. Utóbbival kapcsolatban például érdemes megjegyezni, hogy az eredmények szerint a gyermektelenek magasabb pontszámot értek el – ez arra utalhat, hogy háziállataik néha már pótcsaládtagoknak számítanak.

Bár a kutatásban az eredményekkel kapcsolatban nem térnek ki arra, hogy a kisállattartás a „magány ellenszere” lenne, mégis, az elért pontszámok valahol erre is utalnak.

Ezek a trendek a kortárs társadalmi változásokról árulkodnak, hiszen egyre nő a magány, a mozaikcsaládok szaporodnak, sokan távmunkából, magányosan dolgoznak. Az állatok szerepe viszont nő, a kollégák csevegése helyett pedig ők kuporodnak az ölünkbe gépelés közben. Megnyugtatnak, strukturálják az életünket, és kielégítik a kapcsolódás iránti igényt, amit az emberi kapcsolatok sokszor már nem tudnak. Korábban jellemzően szüleinkhez, partnerünkhöz, gyerekeinkhez kötődtünk erősebben, de ha ezek nincsenek, lehet egy állat is kötődésünk tárgya, alanya, célja. Mert biztonságot ad ő is

– vonja le a következtetést Králl Bernarda, az Index újságírója.

A macskákat sokan egészen távolságtartónak tartják, ám akinek volt már szerencséje egy bajszos társhoz, az tudja, hogy bár néha kissé maguknak való teremtések, rengeteg szeretetet adnak és igenis kötődnek gazdájukhoz. Személy szerint úgy gondolom, hogy kevés megnyugtatóbb érzés van annál, mint amikor egy cica dorombolva helyet foglal mellettünk – vagy éppen rajtunk.

hirdetés