Felismerhető egy macska a dorombolásáról? Beszédfelismerő rendszerrel derítették ki
Közzétéve: 2026. 01. 30. 06:30 -
- Fotók: Getty Images Hungary, welovecatz.hu • 3 perc olvasásKözzétéve: 2026. 01. 30. 06:30 -
- Fotók: Getty Images Hungary, welovecatz.hu • 3 perc olvasás
Egy vadonatúj tanulmány azt mutatja, hogy a dorombolás alapján valójában képesek lehetünk megkülönböztetni a macskákat. Olyan egyedi a macska dorombolása, akár az emberek ujjlenyomata.
A berlini Természettudományi Múzeum és a Nápolyi Federico II Egyetem kutatói eredetileg azt tervezték vizsgálni, hogy a macskák emberek irányába használt nyávogása erősebb egyedi jelzéseket hordoz-e. Meglepő módon azonban az automatikus beszédfelismerő rendszer segítségével végzett tesztek sokkal nagyobb sikerrel azonosították a dorombolást, mint a nyávogást. A program a nyávogásokat 63,2%-os pontossággal tudta társítani a megfelelő macskához, míg a dorombolások esetében a pontosság meglepő módon 84,6%-ra ugrott. Lássuk, hogy miért olyan egyedi a macskák dorombolása!

A csapat a nyávogást és a dorombolást olyan eszközökkel elemezte, amelyeket eredetileg az emberi automatikus beszédfelismeréshez fejlesztettek ki. Arra voltak kíváncsiak, hogy egy számítógép mennyire pontosan tudja azonosítani a hangokat az akusztikai jellemzőik alapján. Az eredmények alapján egyértelmű volt, hogy mindkét hangadás hordoz egyedi jellegzetességeket, de a dorombolás jóval megbízhatóbbnak bizonyul, ha az azonosításra kerül sor.
„Minden macskának megvolt a saját jellegzetes dorombolása. A dorombolás gyakran megjelenik nyugodt helyzetekben, például simogatás közben vagy közeli kontaktusban egy ismerős személlyel. Ezen kívül a születés utáni kommunikációban az anya és a kölykök között is használatos. A nyávogás ezzel szemben híres a sokoldalúságáról” – magyarázza a tanulmány egyik szerzője, Anja Schild.
Kedvenceink a nyávogást számos különböző helyzetben használják, különösen az emberrel való interakció során. Ez a rugalmasság jól látszik az adatokban is, hiszen ez a kommunikációs forma sokkal változékonyabb ugyanazon egyed esetében. Pontosan ezért lehetséges az, hogy a dorombolás, amely egyenletesebb, ritmikusabb jelzés, alkalmasabb az egyedek azonosítására.

Az eredmények evolúciós kontextusba helyezéséhez a kutatók öt vadmacska faj (afroázsiai vadmacska, európai vadmacska, mocsári macska, gepárd és puma) nyávogását hasonlították össze a házi macskákéval. Az eredmények alapján a házi macskák nyávogása sokkal változatosabbnak bizonyult, mint vad rokonaiké.
„Az emberrel való együttélés során – akik rendkívül különböznek a rutinjaikban, elvárásaikban és reakcióikban – valószínűleg előnyben részesültek azok a macskák, amelyek rugalmasan tudták alakítani a nyávogásukat. Eredményeink alátámasztják azt az elképzelést, hogy a nyávogás rendkívül alkalmazkodó eszközzé fejlődött az ember által dominált világban az élethez” – emeli ki a tanulmány vezető szerzője, Mirjam Knörnschild.

Az új tanulmánynak köszönhetően egyre árnyaltabb képet kapunk a macskák vokális kommunikációjáról, és az is egyre biztosabb, hogy a háziasodás valószínűleg elősegítette a vokális rugalmasságot. A friss eredmények tükrében pedig kijelenthető, hogy bár a nyávogás is lehet egyedi, a dorombolás könnyebben szolgál azonosító jelként, ha szeretnénk beazonosítani adott egyedeket. Úgy gondolják, hogy ez nem csak az embereknek segít, hanem a fajtársaknak is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a nyávogásnak ne lenne meg a saját, jól behatárolható funkciója: a felismerhetőség helyett a rugalmasságot helyezi előtérbe, ezzel lehetővé téve a macskák számára, hogy különböző igényeket és érzelmeket fejezzenek ki gondozóik felé.
Kövess minket!
facebook instagram
Kapcsolódó cikkek