Új-Zélandon, egy csodálatos birtokon él együtt Piper, a kutya, Gilbert, a macska és Echo, a szarka. A hármasfogat tagjai mind fekete-fehérek, ennek köszönhetően pedig úgy néznek ki, mintha testvérek lennének – és bizony sokszor úgy is viselkednek.

hirdetés

Kutya-macska barátságot láttunk már, és tudjuk, hogy ha két állat kölyökkorban ismerkedik meg, valóban szoros kapcsolat alakulhat ki közöttük. De valljuk be, kifejezetten ritka, hogy egy szarka és egy macska, illetve egy szarka és egy kutya éljen egy háztartásban, hárman együtt pedig ennél is különlegesebb látványt nyújtanak.

A szarkák kíváncsi és intelligens szárnyasok

Egy szarka, egy macska és egy kutya együttélése elsőre szokatlannak tűnhet, etológiai szempontból azonban nem feltétlenül lehetetlen. A szarka az egyik legintelligensebb madárfaj; kísérletek igazolták problémamegoldó képességüket, eszközhasználatukat és kiváló memóriájukat. Egyes vizsgálatok szerint képesek egyedi emberi arcokat megkülönböztetni, hosszú ideig emlékeznek korábbi tapasztalatokra, és rugalmasan alkalmazkodnak új helyzetekhez. A szarkák természetüknél fogva kíváncsi, felfedező állatok. A hármasfogat Facebook-oldalán is láthatjuk, hogy Echo (ausztrál szarka, Cracticus tibicen) kétségkívül mókás, érdeklődő madár: önfeledten játszik, a gondozója fejére repül és a kiteregetett zoknik mellett lóg fejjel lefelé, mint egy denevér.

Hárman párban: másként viselkednek egymás társaságában az állatok

Érdekes, hogy Echo máshogy viselkedik Piperrel, a kutyával, és Gilberttel, a macskával. Hármuk kapcsolati dinamikája egy testvérhármas viszonyrendszeréhez hasonlítható, néhány év korkülönbséggel: a szarka a legkisebb testvér, aki megállás nélkül piszkálja a középsőt, Gilbertet, Piper, az eb pedig a legidősebb testvér szerepét tölti be, akivel a többiek nem szívesen húznak ujjat – bárEcho gyakran felbátorodik és megpróbálja elcsenni a játékait. Bár gazdájuk szerint a három állat nagy szeretetben él együtt, a videókat nézve volt pár pillanat, amikor kicsit magasra húztuk a szemöldökünket.

Nem értik egymás testbeszédét

Nem szeretjük romantizálni az állati viselkedést, így tudnunk kell, hogy nemcsak egy macska lehet veszélyes egy szarkára, hanem fordítva is: a szarkák ugyanis ragadozó állatok és szélsőséges helyzetekben képesek még embereket is megtámadni. A felvételeken Echo folyamatosan csipkedi Gilbertet, amit a macska egy ideig nagy türelemmel visel, majd mozdulataival jelzi, hogy a helyzet számára már zavaró. Többször arrébb tolja a madarat, a farkát csóválja, füleit néha hátrahúzza - a szarkától pedig természetesen nem várható el, hogy tudja dekódolni a cica testbeszédét. Valljuk be, kissé aggasztó látni, hogy a szarka hegyes csőre sokszor nagyon közel jár a cica szeméhez.

Több kommentelő jelezte a videók alatt, hogy a csipkedés a macskának a jelek szerint kellemetlen, mások diplomatikusan fogalmazva a világ legtürelmesebb macskájának titulálták Gilbertet. Páran arra figyelmeztették a hölgyet – aki egyébként állatorvosi asszisztens –, hogy ennek vagy a macska, vagy a szarka szempontjából rossz vége lehet. Gazdájuk minden esetben igyekezett biztosítani az embereket, hogy pártfogoltjai nagyon jó barátok és nem bántaná egyik a másikat. Kérdés, hogy az állatok ösztöneit ismerve mekkora bátorság ilyet kijelenteni... (Vegyük csak a tigris és a kecske esetét. Timur, a kecske természetes viselkedésével egy napon addig ingerelte barátját, Amurt, hogy az ledobta egy domb tetejéről. Az állat olyan komoly sérüléseket szenvedett, hogy soha nem épült föl teljesen.)

Ezért működhet a kapcsolatuk

A kulcs itt is – mint egy macska-kutya viszonyban – a korai szocializáció. Bár Gilbertet láthatóan zavarja Echo sokszor pimasz közeledése, a csőrrel való csipkedés a varjúféléknél nem feltétlenül az agresszió jele: lehet vizsgálódás, játék, figyelemfelkeltés vagy rangsorjelzés. Ha az állatok korán kerülnek kapcsolatba egymással, a macskák részéről nem alakul ki a zsákmányszerző viselkedés és megtanulhatják egymást tolerálni. Gilbert egy bizonyos ideig elviseli Echo csipkelődését, ami arra utal, hogy nem érzékeli valódi fenyegetésként a helyzetet. Ez egy tipikus ingerküszöb alatti állapot: a macska figyel, de még nem aktiválódik benne a védekező vagy támadó viselkedés. Amikor azonban a csipkedés tartósabbá válik, Gilbert jelzést ad: arrébb tolja a madarat, testével elfordul, esetleg manccsal ráüt. Fontos, hogy ilyenkor a mancsolás többnyire kontrollált, karmok nélküli mozdulat – inkább határkijelölés, mint valódi agresszió.

Egy szarka és egy macska együttélése tehát nem egy természetes modell, de megfelelő körülmények között működhet. A siker kulcsa a korai szocializáció, a biztonságos tér, a folyamatos felügyelet, valamint az, hogy egyik állat se élje meg a másik jelzéseit fenyegetésként.

hirdetés